Prólogus

* Sziasztok!Ez az új 1D-s blogunk:) Liam lesz a főszereplő:) Reméljük ez is fog nektek tetszeni:)) Első rész 3 komitól jön:) *


Soha nem gondolkoztam azon milyen az ha az
embernek csak évei, esetleg hónapjai vannak
hátra. De ki szokott? Igaz, mindennapi dolog a
halál,de nem gondolkoztam rajta ezelőtt soha.
Biztos sokan tudják milyen sok munkába erő
feszítésbe kerül felépíteni valamit,amiért
keményen megdolgoztál,igaz nem egyedül de a te
kezed is benne van. Mindig is álmodozó ember
voltam fiú létemre is.
Arról álmodoztam hogy híres leszek,millió ember
példaképe,akire érdemes lesz felnézni. Sokan
kinevettek ezért az álmomért,de megérte.

Nem adtam fel. Nem voltamsoha olyan aki feladta az álmait,terveit.
Wolverhamptonban éltem,de többre vágytam.
Londonba akartam menni világot látni, az
éneklésen keresztül segíteni másokon. Sikerült,igaz
másodrája jutottam csak tovább de nem bánom.
Négy csodálatos emberrel raktak össze,akik mára
már szinte a testvéreiem címé nőtték ki magukat.
Mindig is vágytam fiú testvérre két nővér
mellett,és lám négyet is kaptam egyszerre.
Boldog voltam,igazán boldog.
Sikeresek voltunk,rekordokat döntöttünk meg.
A Beatleshez hasonlítottak
minket,de hamar rájöttek,mégse vagyunk olyanok
mint ők voltak. Bejártuk a világot,Amerikában
voltunk, Ausztráliában sőt még Ghanaba is
eljutottunk. Akár hová csak mentűnk mindenhol
sikoltozó lányok fogadtak minket. Sikerrel egyűtt
a szerelem is rám talált.
De mint általában mindent,valami úgy is
beárnyékolja a boldogságot.
Hiába születtem egy vesével,úgy látszik ez
mégsem volt elég. Hiába éltem egészséges
életet,sportoltam.
Betegség nem válogat jó vagy rossz
ember között. Azt se nézi hogy mennyi idős az
ember,támad. Ha időben észre veszik,talán
szerencséje lesz az embernek, de ha későn, ha
semmi betegségre utaló jele nincs a
betegségednek, és hirtelen jőn a halál akkor az
szívás. Erre nem lehet felkészülni. Senki sem tud.
Családodat hagyod magad mögött, a barátaidat, és
talán ami még annál is rosszabb a szerelmedet. Mi
lesz velük? Boldogulni fognak ha én már nem
leszek? A bandával mi lesz? Folytatni fogják
nélkülem?
Sokat gondolkoztam azon hogy miért ezt a
sorsot kaptam, érdemlem. Kérdések kérdések
amikre nem találok választ. Mindig ugyanott kötök
ki, a nagy semminél.
Isten miért akarja hogy idő előtt távozzak az élők
sorából? Mi fog ott fent várni? Megint azok a
fránya kérdések.
Megöregedve akarok ülni az unokáim körében,
elmesélni életem történetét fiatalságom fénykorát.
Hogy hogyan ismertem meg a nagyanyjukat,életem
szerelmét.
De nem fogom tudni. Nem fogok megöregedni,mert
nagy valószínűséggel még a 25-ik élet évemet
sem fogom megérni.
Nem értem.
Talán ezt az ember soha nem fogja megérteni?
Hogy mi miért tőrténik? Istennek mi a terve
velűnk? Ezelőtt soha nem gondolkoztam
Istenről,de az ember útjai kifürkészhetetlenek.
Mindennek megvan az oka. De én, Liam Payne
tényleg ezt a sorsot érdemlem?