2.Nap

* Liam szemszöge *











Lassan bekanyarodtam az utcába ahol Danielle

lakik.

Semmi nem változott. A bejáron két növény volt

amit gondolsan formáztak, a fű szép egyenletesen

le volt vágva. Minden annyira nyugodt volt, csak a

madarak csicsergését lehetett hallani. Mély

levegőt vettem, kivettem a kocsiból a kulcsot, és

kiszálltam. Majd mielőtt bezártam volna a kocsit

kivettem a csomagjaimat, és útnak indultam a

bejárati ajtó felé. Kulcsot a jól megszokott módon

helyeztem a zárba,ami egy kattanással




jelezte hogy ki lehet nyítni. Lassan kitárult

előttem az ismerős ház belső berendezése. A falon

festmények voltak amiket még beköltözésünk

előtt vettük meg. Kellett valami az üres falra.

Táskáimmal a fürdőszoba felé vettem az

írányt,hogy a szennyes ruhákat a mosógépbe

tetyem. Miután beraktam a ruhákat,bekapcsoltam

a helyes programmal a mosógépet, és folytattam

az útam a hálószobánk felé. Valami hiányzott a

lakásból. Túl csendes volt,nem így hagytam itt. -

Loki? Loki, kutyuskám gyere elő.-kiabáltam.




Kimentem a szobából a folyósora. Nyűszítést

hallottam lentről, és mintha kaparták volna az

ajtót. Gyors lefutottam a lépcsőn, kinyítottam az

ajtót ami előtt Loki volt. Nyelvét lógatva ugrott

rá a lábamra farkát csóválva.

-Hát szia.-guggoltam le elé, elkezdtem piszkálni a

füleit.

-Hiányoztam?-kérdeztem tőle komolyan, és mint

egy hülye vártam a választ. Persze nem jőtt,

csoda is lett volna ha a kutyám beszélne.

Felvettem majd bementünk a házba.

A tálkájába szórtam neki kaját amit nagy

étvággyal fogadott




Mosolyogva néztem tevékenységét aztán eszembe

jutott hogy valamit főzni is kéne ha nem akarok

éhen halni, plusz üres kézzel fogadni barátnőmet.

Mint minden férfi valami egyszerűt választottam.

Spaghettit még senki nem rontott el tudtommal,

úgy hogy feltettem a vízet a tésztának.

Gyors megcsináltam a darált húst is,majd mikor

kész lett össze öntöttem a tésztával. Kerestem a

hüttőben sajtot, szerencsémre találtam is.

Lereszeltem egy tálkába, majd betettem a

hüttőbe.

Megterítettem az asztalt, gyergyát




tettem az asztal közepére.

A helyzetet elfogadhatónak találtam, így a

szobánk felé vettem az írányt előkészíteni

mindent. Rózsaszirmokkal teleszórtam az ágyat

szív alakban.

Remélem tetszeni fog Daninak, mert a szívem

lelkem beletettem ebbe a dologba. Azt akarom

hogy még az év végén Mrs. Payne legyen, és

ebben a tervemben senki nem állíthat meg.

Gyorsan lefürödtem, kiválasztottam a ruhámat,

felöltöztem és készen nyílvánitottam magamat. A

gyűrűt beletettem a tányérába a szalvéta alá.

Ha minden jól




megy a terveim szerint holnap már úton leszünk

anyáékhoz a mennyaszonyommal.

A turnén sokszor izlelgettem magamban ezt az

apró szócskát. Menyasszonom, feleségem Mrs.

Payne. Milyen jól hangzanak.

Leültem a nappaliban a kanapéra, és

bekapcsoltam a tv-t unalmamban.

Kapcsolgattam a csatornák között hogy találjak

valami értelmes műsort, de nem találtam semmit,

így egy zene csatornára kapcsoltam.

Felálltam a kanapéról körbe néztem jobban a

nappaliban. Volt valami fura a szobában.

Tisztán emlékeztem rá




hogy a sarokban lévő asztalon volt egy közös

képünk Daniellelel. Közelebb mentem az asztalhoz

hogy jobban megnézzem nincs-e ott. Talán Loki

leverte, és ott van a földön.

De nem volt ott. Dani eltehette másik helyre? De

hát hova? Minden tele volt már rakva képekkel,

szuvenirekkel. Az asztal mellett volt egy kuka.

Tele volt össze gyűrt papirokkal. Kivettem egyet

hogy megnézzem mi van rajta, de ki is ejtettem a

kezemből mivel megláttam a képünket a kukában.

A képtartó eleje elvolt repedve. Mintha földöz




vágták volna. De hát ki tehette? Egyáltalán mi

okból? Valaki betőrt a lakásba? Azt Dani mondta

volna nekem a telefonban.

Felálltam letettem az asztalra a képet. Jobban

körbe néztem hogy találok-e valamit.

Mivel nem találtam mást vissza mentem a

kukához, kivettem belőle a papírt ami az előbb a

kezembe volt. Leültem a kanapéra kisímítottam

az papírt hogy eltudjam olvasni.

Halkan magamban kezdtem olvasni.

"Kedvem Liam.
Nem tudom hányszor kezdem újra ezt a levelet.
Nem is tudom hol kezdjem. Talán az elején kéne.
Ugye tudod hogy szeretlek, hogy te vagy nekem a
legfontosabb az életemben? Sok mindent
köszönhetek neked, nálad jobb barátot gondolni se
mertem volna. Tenyereden hordoztál, mindent
megadtál nekem. Remek pasi vagy, akit millió
lány imád, köztük én is.
De nem bírom már ezt ami körbe vesz minket.
Össze vagyok zavarodva. Nem bírom elviselni hogy
ennyien bántanak, fenyegetnek csak mert a
barátnőd vagyok."
-suttogtam magam elé a szavakat. Nem mertem

tovább olvasni, össze gyűrtem a papírt




idegességemben. Mit akar ezzel a levéllel?

Levélben akar velem szakítani? Ezt érdemlem?

Szívem lelkem kíteszem neki, nyolc karátos

gyémánt eljegyzésű gyűrűt vettem neki, vele

akarom leélni az életem. Azt hittem mind a

kettőnk részéről kölcsönös ez az érzés.

Miért? A büdös életbe. A rajongók miért tudják

elfogadni hogy én Őt szeretem? Nem akarom

miattuk elveszíteni életem szerelmét. Jó még

fialat vagyok, mégis úgy érzem vele letudnám élni

az életem.

De ő talán nem így érez? Egy kapcsolat a

bízalomra




alapszik. Ha az nincs mi értelme akkor? Nem

merte a szemembe mondani? Én itt készülök neki

meglepetésekkel, erre ő a hátam mögött ezt

tervezi? Ezek szerint még se vagyok remek pasi,

hogy az ő jelzőjével éljek.

Újra kezembe vettem a papírt, de ekkor zajt

hallottam az ajtó felől.

Pár másodperccel késöbb Dani lépett be az ajtón

kezében pár szatyorral.

Bejőtt a nappaliban nagy mosollyal az arcán, de

egyből le is fagyott az arcáról mikor

megpillantotta a kezemben a papírt.

Kezéből kiestek a szatyrok,amik




nagy huppanással jelezték hogy földet értek. -

Megmagyarázom.-kezdett bele Danielle remgő

hangon.

Szívem hevesen vert, nagyon ideges voltam.

Azt hitte hogy nem veszem észre hogy nincs meg

a kép? Hogy nyolc hónap után elfelejtem hogyan

rendeztük be a lakást? Ennyire idiótának nézett?

-Kérlek magyarázd meg, miért levélben akarsz

velem szakítani.-dobtam elé a levelet. -

S...sajnálom...-mondta, közben a földet pásztázta. -

Mondjad.-kiabáltam rá.

Nem szokásom kiabálni, de Danielle kihozta ezt is

belőlem.




Sikerült elérnie hogy egy nővel kiabáljak.

Jól kezdődik a szűnetem. Vajon milyen meglepetés

fog még érni? -Kérlek ülj le...-kérte Danielle.

Azt tettem amit mondott leültem a kanapéra.

Danielle beljebb jőtt a szobába, majd leült velem

szemben lévő fotelbe. -Szóvaal...-kezdett bele, de

még mindig remegett a hangja. Közel állt a sírás

határán.




Ne, csak kérlek ne kezd el itt sírni. Könyörögtem

magamban. Nem szeretem ha egy nő előttem sír.

-Nem bírom már ezt. Olyan sokat voltunk távol,

és annyira nem bírtam azt hogy távol vagy tőlem,

hogy napról napra úgy éreztem hogy

megbolondulok. Szeretlek, csak ez már nekem sok.

Az idegeimet nem tervezték ilyen erősre. Nem

akarok úgy kelni, és feküdni hogy fenyegető

leveleket kapok.

Nem az olyan lány vagyok aki arra kér hogy

hagyd ott a bandát, hanem inkább engem hagyj el.

Valljuk be Liam, a kapcsolatunk rég




nem olyan mint régen.-mondta, és folytatta volna

tovább de közbe szóltam.

-Nem olyan mint régen? Most terveztem hogy

megkérem a kezed. Úgy éreztem hogy a

kapcsolatunk elég erős hogy ha már ezt a nyolc

hónapot kíbirta. De tévedtem.-emeletem fel a

hangom. Türelemem már fogytán volt.

-S...sajnálom. Ha akarod még ma éjjel elköltözöm

innen.-mondta.

Megsajnáltam őt, olyan szerencsétlenül ült

előttem. Ugye milyen hülye helyzet? Én sajnálom

meg őt.

-Maradj. Én megyek el innen.-mondtam, és álltam

fel közben.




Nem érdekelt már semmi. Se a kaja, se a gyűrű.

Csak elakartam menni innen, ebből a házból amire

azt hittem hogy itt fogom leélni a késöbbi

éveimet.

De tévedtem. Csak egyet akartam, beülni a

kocsiba, és jól messze menni ettől a háztól.